Jelenleg a ‘űrrock’ címke archívumában böngészel.
Jeff Wayne amerikai születésű zenész és rádiós igazából Nagy-Britanniában lett sikeres elsősorban H.G. Wells Világok háborújának zenei anyaggá gyúrásával. Az eredeti, 1978-as dupla bakeliten Richard Burton narrációjával elevenedik fel a történet. Jeff Wayne és társulata a mai napig járja a világot a darabbal, készítettek hozzá egy kétórás animációs verziót is, mely csak a koncertek háttereként látható. A turné részleteiről olvashattok a honlapon.
Én közel 30 éve nem tudom megunni.
Néhány részlet az elejéből és a közepéből:
Forever Autumn:
The Red Weed:
The Spirit Of Man:
Ma az Omega lesz terítéken. Több okból is. Az egyik, hogy felvették a fiúk a kesztyűt, és megpróbálnak ma is jelen lenni. Ezért összehoztak egy nagyon informatív és folytonosan frissülő honlapot, érdemes megnézni. Másrészt a maga idejében, a Presser utáni korszakukban, nagyon átgondoltan, nyugati értelemben vett profi módon építették fel a zenekar “imidzsét”. És itt érkeztünk el a lényeghez: mikor a napokban eszembe jutott a szó: űrrock, elfogott a röhögés. Emlékeztek? Űrrock! Elképesztő. És mégis, működött. Persze ma már “tudományosan” tudjuk magyarázni, hogy mi is ez (a progresszív rock része, bla, bla…), de akkor is, nagyon komoly volt akkoriban, a ruhák, a lézerek, a szintetizátorok és a szürreális szövegek. Közben meg majdnem elfelejtettük, milyen jó kis számok voltak… hát hallgassuk…
Nyári éjek asszonya:
Hajnal a város felett:
Ezüst eső:
