Jelenleg a ‘southern rock’ címke archívumában böngészel.
Hát nem is tudom, hogy lehet-e dögösebben kezdeni egy hétfői estét, mint az idén 67 éves Johnny Winterrel. Az albínó énekes-gitáros a legszebb gitáros-blues hagyományok követője, az őrületig tudja közönségét hergelni. Gyakorlatilag 15 éves kora óta a zenélésből él, ami nem is csoda, mert zenész családban nőtt fel. Először egy blues-zenekar zongoristájaként lépett fel, később vált a gitár a főhangszerévé. A Woodstock-ot is megjárt nagyszerű muzsikust 2001-ben a “Világ 100 legjobb gitárosa” közé választották. Hallgassuk meg, miért!
Rock Me Baby:
Baby, Watcha Want Me To Do (live):
Johnny Be Goode (live):
Levezetésnek pedig itt egy “ry cooderes“ nóta:
When You Got A Good Friend:
Latinosok könnyedén lefordíthatják a címet, amely jelen esetben egy amerikai blues-gitáros, -énekes vezetékneve. Általánosságban nem szoktam rendezvényeket promotálni (minthogy ezen fáradozásaimat nem honorálja senki), most mégis kivételt teszek: Joe Bonamassa október 28-án a Petőfi Csarnokban lép fel (a “25 éves a Petőfi Csarnok” sorozat részeként). Szerintem, elég jó a fickó, a PeCsa honlapján olvashattok róla többet. Legújabb lemezéről (Black Rock) egy igazi blues (B.B. King-es hatással) és egy southern rock-os téma következik:
Night Life:
Look Over Yonders Wall:
Ry Cooder a ’80-as évek közepén lopta be magát a szívembe a “Good Mornin’ Mr. Railroad Man”-nel, ahogy részeg hoboként mesél “a zasszony” elvesztéséről – zseniális. Persze nálunk a Paris, Texas filmzenéjének szerzőjeként ismerik sokan.
Játszott a Rolling Stones-szal, Taj Mahallal, Ali Farka Touré-val, a Buena Vista Social Clubbal és még ki tudja, ki mindenkivel! Sok lemezem van tőle, most mégis egy gospel-szerű, örömzenét választottam (Walter Hill azonos című filmjének zenéje, naná, hogy feldolgozás, Robert Johnson szerzeménye, Eric Clapton bluesban tolja ugyanezt), hiszen így vagy úgy, de ma valamennyien keresztúton állunk!
Ry Cooder – Crossroads (1986):
Vannak filmszínészek, akik zenekarokban nyomják, ez manapság nagy divat. Én ösztönösen keresem azokat, akik megelőzik a divatot, mert ők az “eredetiek”. Ilyen a fenti becenevű Walter Bruce Willis, aki mielőtt még évi 10 millió dollárért rendszeresen megmentette a világot, gyakorlatilag zenészként kezdte. Ez pont a biztonsági őr korszaka után volt, közvetlenül a magánnyomozó korszaka előtt (mert tényleg volt magánnyomozó, nemcsak a sorozatban). Szóval ez a 70-es évek vége. Később, mikor már elérte a “híresség”, a ’80-as évek vége felé, kiadhatta lemezeit zenekarával az Accelerators-szal. Hozzám ’92-ben jutott el az első CD, és tényleg jól szájharmónikázik!
Új zenekara a Bruce Willis And The Bruce Willis Blues Band.
Bruce Willis & The Accelerators – Here Comes Trouble Again:
Bruce Willis & The Accelerators – Crazy Mixed Up World:
A post címe elsősorban az egyik bandára utal a mai válogatásból, de azt hiszem, a többiek is klasszikusok.
Pink Floyd, szerintem, ehhez nincs mit hozzátenni. Talán csak annyit, hogy A Fal 1979. november 30-án jelent meg. Mintha tegnap lett volna…
A Classics IV egy floridai rockzenekar volt a ’60-as évek közepén, dalaikat azóta sokan feldolgozták, és sok dalról nem is tudják, hogy valójában az övék az eredeti. Ilyen a Spooky is.
Creedence Clearwater Revival Band szintén a már emlegetett southern rockot játszotta, ontották a sikereket, ’90-es évekbeli “spin off”-ja a Creedence Clearwater Revisited volt.
Supertramp – mindenki ezt hallgatta a ’70-es években! Igényes hangszerelés, és olyan zenészek, akik még nagyon tudtak zenélni, “klasszikus” alapokon. 
Nem is dumálok tovább… hallgassátok!
Pink Floyd – Hey You:
The Classics IV. – Spooky:
Supertramp – Take The Long Way Home:
Creedence Clearwater Revival – Bad Moon Rising:
Sokan azt mondják, (pontosítok: sokan azt mondják Amerikában), hogy ez amolyan mucsai stílus. Legalábbis a new yorki art-sznoboknak mindenképpen. Azért megemlítenék néhány általunk is ismert előadót: Elvis Presley, Jerry Lee Lewis, Bo Diddley a régiek közül, ZZ Top, Lynyrd Skynyrd, The B-52′s az újabbakból azok közül, akik mindenképpen ehhez a sílushoz sorolandók.
Most itthon talán kevésbé ismerteket idézek. Mindig igyekszem hétfőnként egy kis életet lehelni abba a néhány hallgatóba, aki idetéved, úgyhogy aki tovább szenderegne, az keressen másik csatornát! Ébredezőknek viszont Stevie Ray Vaughan-t mindenképpen ajánlom!
Southern Culture on the Skids – Voodoo Cadillac:
Tito & Tarantula – After Dark:
The Allman Brothers Band – One Way Out:
Stevie Ray Vaughan – Mary Had A Little Lamb:
