Jelenleg a ‘latin’ címke archívumában böngészel.
A nyári szünet után a “Mai” újra támad! A támadásra talán valami latinos a legalkalmasabb! Sergio Mendes – nem hinném, hogy kell ennél latinosabb.
“Mas Que Nada” a latin-amerikai (brazil-portugál) szlengben annyit tesz kb. hogy “jobb mint a semmi” vagy: “ez nem semmi!” A dal tényleg nem semmi, de nem Mendes írta, hanem Jorge Ben Jor riói samba-szerző, 1963-ban, és ő is énekelte először. A Sergio Mendes-féle átirat lett híres 1966-ban, és azóta neki tulajdonítják a dalt is. Számtalanszor feldolgozták, természetesen a leghíresebb (ma) a 2006-os Timeless lemezen hallható; Mendes játsza a Black Eyed Peas-szel.
A másik szám is a Timeless-ről való, szintén egy régi Mendes-sláger felújítása, a Berimbau. Jó kis bossa nova ez is.
Mas Que Nada:
Berimbau:
A Gotan Project-et 1999-ben, Franciaországban hozta létre egy francia, egy argentin és egy svájci fiatalember. A tagok közül Philippe Cohen Solal a 90-es években filmzenéket komponált, és művészeti vezetőként dolgozott, majd 1996-ban megalapította Ya Basta nevű kiadóját, így már nem volt akadálya annak, hogy ötleteit megvalósítsa. A kísérletezések közben találkozott Christoph H. Müller-rel, akivel hol The Boyz From Brazil, hol Stereo Action Unlimited néven dolgoztak együtt.
Philippe Cohen Solal mindig is kedvelte a tangót, ami az utóbbi évtizedekben Párizsban éli reneszánszát. Argentínából az 50-es évek végén sokan menekültek el a katonai junta elől, közülük sok muzsikus telepedett le Franciaországban. Az emigránsok közé tartozik Eduardo Makaroff is, aki Solal-lal már évek óta tervezte a közös munkát.
A Gotan Project első kislemeze 2000-ben jelent meg, aminek sikere az alkotókat is meglepte.
2001-ben készült el első albumuk, a La Revancha del Tango, ami hihetetlenül népszerűvé tette az együttest.
2003-ban, a BBC Radio 3 World Music Award-on a Gotan Project-et választották a legjobb új zenekarnak.
Inspiration – Espiration címmel 2004-ben készítettek egy DJ Settet, mely addig ki nem adott dalokat és remixeket tartalmaz.
2005-ben, La Revancha del Tango Live címmel megjelent egy DVD, melyet Prisca Lobjoy készített, a Gotan Project turnéjáról.
Második nagylemezük 2006-ban jelent meg Lunático címmel, ami legalább olyan népszerű, mint az első volt. A dalokat Buenos Airesben rögzítették vendégzenészek közreműködésével.
Most pedig itt a Tango 3.0, erről szól három felvétel.
Panamericana:
Rayuela:
Tu Misterio:
Tudom, tudom, hogy túlsúlyban vannak a déli(es) dallamok, talán a meleg és a nyár miatti vágyakozásom okán, de most is egy mexikói gitáros duó zenéje fogott meg. Rodrigo és Gabriela nem kispályás zenészek, mondhatni világhírűek, csakhát hozzánk nehezen ér ám el a világhír (itt most britniszpírsz nem számít)!
Szóval bármelyik dalt ideidézhetném a 2002 óta megjelent öt nagylemezükről (melyből kettő koncertfelvétel), mert egyszerűen abbahagyhatatlan a hallgatásuk.
De azért, hogy mégis valami kis kedvet csináljak, lássuk először a Zeppelin-feldolgozást a Stairway To Heaven-t. A dal önmagában sem egy felejthető darab, hallottam már sokféle formában (legközelebb a Leningrad Cowboys feldolgozáslemezéről majd beidézem), de most ez a kedvencem.
A másik dal egy saját szerzeménye a szimpatikus párosnak, és elég latinosra sikeredett, de aki fogékony a stílusokra, az érezheti, hogy hamisítatlan mexikói feelingről beszélgetünk. A Diablo Rojo-t (Vörös Ördög) a 2008-as Live in Japan (bizony!) lemezről hallgatjuk meg.
Ha van esetleg CD-bolt tulajdonos ismerősötök (khm) lehet bátorítani a lemezek importjára.
Aki pedig élőben szeretné hallani a párost, az időben és fizikailag legközelebb április 8-án Zürichben próbálkozhat. Április 10-én Párizsban az Olympia Színházban (Edit Piaftól a Rolling Stones-ig már mindenki koncertezett itt, aki számít) lépnek fel, de sajna, minden jegy elkelt már… hát ez van gyerekek. Marad nektek a Mai hallgatnivaló!
Stairway To Heaven:
Diablo Rojo:
Három gitáros, három teljesen különböző stílus.
Mike Oldfield 1999-es Guitars lemezéről szól az Out of Sight. Összetéveszthetetlen a játékstílus, a hangzás.
Snétberger Ferencet 1989-ben láttam először játszani az Egyetemi Színpadon. Már akkor nagyon kiforrott stílusban játszott, tudta, mit akar a hangszerrel. 
A szintén 1999-ben rögzített For My People lemezéről játssza a Mazurkát.
2000-ben jelentmeg a Gipsy Kings vezető gitárosának 
Tonino Baliardonak Essences c. lemeze. Erről a Sabroso szól.
Mike Oldfield – Out Of Sight:
Snétberger Ferenc – Mazurka:
Tonino Baliardo – Sabroso:
Röviden MPB. Brazília popzenei nagyhatalom. Ez egyrészt az ott élő emberek vérmérsékletéből, zeneszeretetéből fakad, másrészt kiváló zenészeik, énekeseik teljesítményéből. Némely angolszász előadó is próbálkozik Latin-Amerikában, kevés sikerrel. A helyi erők kiváló zenészek, a hallgatóság pedig szereti az érzelemgazdag stílusokat, a bossa-novát, a tangót, a szambát.
Vanessa da Mata új csillaga a brazil post-bossa novának. Latin Grammy-díjas énekesnő, érdemes megismerni.
Híres brazil zenészfamíliából származik Bebel Gilberto. Önálló albumokat 2000 óta jelentet meg, és az észak-amerikai közönség kedvéért angol nyelven is készít felvételeket.
Két előadó, akik hasonló korban születtek (1930 és 1927), mindketten afro-amerikaiak és mégis két külön világ. 
Jamal Pittsburghben született, és már három éves korában elkezdett zongorázni. Hatalmas karriert futott be Miles Davis mellett mint zongorista. Minden jelentős amerikai jazz zenésszel dolgozott együtt. A mai napig aktívan alkot.
Ferrer egy kis faluban született Santiago de Cuba mellett. 
Tizenkét évesen az utcán koldult, és nem sokkal később unokatestvérével egy duettet alakított, hogy több pénzt kereshessenek az utcán. Az ötvenes évek végétől Havannában énekelt bolerokat és más tradícionális kubai dalokat. Már több mint 40 éve zenélt, mikor a világ felfedezte a Buena Vista Social Club-bal. 2005-ben halt meg.
Ahmad Jamal – Perfidia:
Ibrahim Ferrer – Bruca Maniguá:
Azért írtam kisbetűvel, mert a honlapján ő is úgy írja, gondolom, ezt szereti.
Őszintén szólva, nagyhirtelen el nem tudom képzelni, hogy létezik-e zenész a Földön (mint planétán, ugye), akivel az örökifjú gitáros még nem készített közös lemezt. Például, így tett 2005-ben is, mikor az orosz Leonyid Agutyin énekessel ütött össze egy cd-t. Mivel mindketten jazz-zenészek, kézenfekvő volt, hogy pop-lemezt készítsenek. Bátran állíthatom, hogy itthon kevesen ismerik ezt az alkotását a mesternek, pedig nagyon jó!
Al Di Meola-Leonyid Agutyin – Cuba Africa:
