Jelenleg a ‘jazz’ címke archívumában böngészel.
Január 5-én betöltötte második születésnapját is a Mh, ezt ünnepeljük a mai hallgatnivalókkal. Egyben megköszönjük a két év alatt kapott több mint 13.000 (!) kattintást, és várjuk az észrevételeket, melyek a 2011-es évben kissé megritkultak.
Ma a Csík Zenekarral és a Bársony Bálint & Juhász Attila Jazz Qurtettel szeretnénk kedveskedni a hallgatóknak és az előadóknak is, mivel mindkét esetben új lemezről van szó. Ahogy magyar előadók esetében mindig elmondom: tessék elmenni és megvenni a hanghordozót, ez csak ízelítő.
A lemezek tényleg jók, “trendi” a hangzás, és szórakoztató a szöveg. A Mai hallgatnivaló mindig is szubjektív válogatás volt, soha nem játszott olyat, ami nem tetszik. Úgyhogy hajrá, irány a lemezbolt!
Csík Zenekar – Lélekképek (2011)
Fekete L’amoure:
Letőltés: ToDcfwWl
Bársony Bálint & Juhász Attila Jazz Qurtet – Sunshine Jazz (2011)
Szevasz:
Letőltés: tceOI29Q
Nem tudom, vannak-e még, akik emlékeznek erre a névre… de, ha azt mondom, hogy Captain Of Her Heart mindenki tudni fogja, kiről beszélek. Maloo a svájci festőművész és Double nevű zenekara a 80-as években volt sikeres, valahol a pop és a jazz határán mozogva. Egyik kedvencem a Rangoon Moon, ez következik most. (Az eredeti 1984-ben kiadott felvétel 2006-os újrakiadása a Loopy Avenue c. lemezről):
Rangoon Moon:
Letőltés: xLOMRUfm
Tudom, hogy most kezdődik a spanyol-portugál, de hátha azért idetéved valaki ma este…
Buddy Miles – Spot On The Wall:
Herbie Mann – Watermelon Man:
A héten olyan klasszikus felvételek lesznek, hogy mindenki csak a homlokára fog csapni, “jaj, de rég hallottam” – felkiáltással. Vagy nem?
Oscar Peterson – Very Tall:
Dizzy Gillespie – Caravan:
Rocco Ventrella – Winelight:
Paul Hardcastle – Moments In Time:
Walter Beasley – I Wanna Know:
Bővebb információért – mint szokás szerint – kattints a nevekre. Kellemes pihenést!
Hogy milyen egy átlagos fehér banda? Hát ilyen! Bármilyen “amerikaias” is a hangzás, az Average White Band egy skót r&b és funky-soul zenekar, némi jazz-es beütéssel. A zenekar neve persze egy vicc, mert igazából a hangzás “fekete”, és hát az állandó és vendég tagok sem mind a skót Felföldről származnak. A zenekar nevéhez fűződik egy-két örökzöld felvétel, mint például az itt is hallható 1974-es Pick Up The Pieces jazz-klasszikus. Dalaikat felhasználták a ’80-as évek diszkó korszakában is, illetve számtalanszor feldolgozták. Lassúbb szerzeményeiket manapság “ambiente”-nek is mondanák. Igényes, jó zene. Folyamatosan koncerteznek ma is, reméljük, nálunk is előfordulnak majd.
Az 1974-es AWB, és az 1997-es Soul Tattoo lemezről hallgatunk ma. Napsütéses hétvégét!
Soul Mine (1997):
Pick Up The Pieces (1974):
Livin’ On Borrowed Time (1997):
Work To Do (1974):
Oh, Maceo (1997):
Pakisztáni gitáros Aamir Zaki, otthonában csak egyszerűen “Guitar Guru”-nak hívják. Elsősorban jazz-előadó, de szinte minden más stílusban is játszik. Zenéje engem emlékeztet Al Di Meolára. Tradícionális hangszereket is használ koncertjein. A “nyugati világba” kevés felvétel jutott el tőle, érdemes meghallgatni.
Az 1995-ös Signature c. lemezéről szólnak a felvételek.
Not Quite Maniac:
Serial Time:
Mera Pyar:
20 évvel ezelőtt azt hittem, soha nem jutok el egy Spyro Gyra koncertre, aztán 3 éve, talán éppen áprilisban, egy villamosmegállót kellett csak utaznunk Leventével, és szinte kéznyújtásnyira hallgathattuk őket. Fantasztikus élmény volt.
Morning Dance:
Limelight:
Spyro Gyra a Facebookon
A texasi születésű Erikah Badu 1997 óta jelentet meg lemezeket. Stílusában elegyíti a hip hop, a jazz és r&b elemeket. Azért leginkább soul énekesnőnek nevezik (Queen of Neo Soul). E felfokozott hétvégén nem árt, ha tényleg “soul” hozzánk valaki. Legújabb lemezéről idézünk.
Window Seat:
Gone Baby, Don’t Be Long:
